Életkert A test és a lélek
egészségére!
Olvasóterem

Kezdőlap

Aktuális

Életkert

Életmód

Receptek

Praktikák

Szellemi ösvény

Olvasóterem

Fórum

Üzenet az égbe

Apró kis kéz tollat ragad
árkust kutat, s nyomban
veti hosszan a sorokat
ujján smaragd villan.

Hálát rebeg minden szava,
s köszönetet mormol,
sorai majd lefutnak
az illatos papírról.

Én Istenem, jó Istenem
boldog, s hálás vagyok,
miért a Te szemed fénye
nap mint nap rám ragyog.

Vigyázod a lépteimet,
őrzöd összes álmom,
egyengeted életemet,
igazítod sorsom.

Bármit kérek, meghallgatod,
s itt terem az menten,
kérnem sem kell, úgyis tudod
mi lakik szívemben.

A szó elszáll, az írás marad,
s hálám oly bőséges,
szavakban ezt elmondanom
már nem elégséges.

Hisz amikor kértem azt is
papírra vetettem,
s a telerótt lapot, ahogy
súgtad, elrejtettem.

Ne lássa azt emberi szem,
egyedül a Tiéd,
nem emberbe helyeztem én
bizalmam, csak Beléd.

Most, amikor minden pontja
szóról-szóra igaz,
megköszönöm jóságodat,
mégis úgy illik az.

Megáll a toll, szép szemöldök
csusszan mélán össze,
hála, s köszönet szavait,
hogy csokorba kösse.

Bokrétát rajzol szavakból
masnit köt köréje,
finom párfőm néhány cseppje
lészen legfőbb éke.

Gyémántpornak ragyogása
az illatos harmat.
S levelének végére egy
hálakönnyet hullat.

Borítékba csomagolja,
gonddal leragasztja,
feladónak, címzettnek csak
ezt a pár szót írja:

Én a hálás, boldog asszony
s mindenik szerette.
S a boríték jobb sarkába:
Üzenet az Égbe.

Kósa Ella

vissza