Életkert A test és a lélek
egészségére!
Olvasóterem

Kezdőlap

Aktuális

Életkert

Életmód

Receptek

Praktikák

Szellemi ösvény

Olvasóterem

Fórum

Madár-dal

Repülök magasan a város felett,
odalenn hangyarajként nyüzsgő tömeg,
szárnysuhogás hangja itt fenn,
béke, s nyugalom szívemben.

Ide születtem én is, e világba,
s csak remélem, hogy nem élek hiába,
de egyszerre kinőtt szárnyam,
messzinél távolabb vágytam.

Miért, hogy sehogyan sem lelem helyem?
Számomra minden oly rideg, s idegen.
Idecsöppentem közétek,
de soha semmit nem értek.

Egyre távolabb, s távolabb húzódtam,
csak figyellek titeket, nagy titokban,
furcsa teremtmény az ember,
megismerni több élet kell.

Időnként nem vagyok sem sas, sem sólyom,
csupán a homokban feledett lábnyom,
milliók tapodnak rajtam,
s görög a föveny alattam.

Máskor van szárnyam, de repülni nem bír,
s arra nem létezik semmilyen gyógyír,
hogy bár ezernyi a társam,
folyton vérmocskos farktollam.

Felröppenek aztán, mindig és újra,
csakis itt jó nekem, vágyom a magasba,
a messzi csendből figyelek,
távolról vagyok veletek.

Kósa Ella

vissza